Bertényi Iván (1939) fél évszázada foglalkozik a címertannal. Pályája kezdetén a kibernetika még burzsoá, a heraldika feudális áltudománynak számított. A szerző ekkor még csak mint az irodalomtörténet segédtudományának művelője közelíthetett a címerekhez (s Arany János műve kapcsán lábjegyzetben akkor is magyarázkodnia kellett, lásd A Toldi szerelme heraldikája). Magyarországon a címereknek sokáig szinte egyedüli kutatója volt. Így elsődlegesen neki köszönhető a címertan reneszánsza. A szerző sikerrel mutatta ki, hogy a feudális uraik ellen lázadó jobbágyok is használtak heraldikus jelképeket, s ezzel sikerült hozzájárulnia a címerekkel szemben akkoriban tanúsított (hivatalos) szigor enyhüléséhez. A korábbi szerzők által szinte kizárólagosan kutatott családi címerek körén túllépve Bertényi Iván sikerrel fordította a magyar és a nemzetközi kutatás figyelmét a Képes Krónika és címeres pecsétjeink irányába. A Nemzetközi Heraldikai Akadémia és a Nemzetközi Levéltári Tanács Pecséttani Bizottságának tagjaként – itthon mint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértője – tekintélyét latba vetve igyekezett az újrainduló hazai címerhasználattól távol tartani az 1970-es–1980-as években sablonként alkalmazni szokott jelképeket. 1989-ben – Kállai István professzor társaságában – indítványozta az akkor még államfői funkciókat betöltő Elnöki Tanácsnak a történelmi magyar államcímerhez való visszatérést. A címerviták során kimutatta, hogy az államcímerünkben feltüntetett korona nemcsak a királyság szimbóluma lehet, hanem (több nyugati ország jelképeihez hasonlóan) a szuverenitás jelképe is. Koronakutatóként fellépett azon megalapozatlan felfogás ellen, amely a Szent Koronát (bizonyítékok nélkül) a IV. századi Örményországból származtatja, s Nagy Károly (768–814) császárrá avatásának a szereplőjévé teszi. A fenti témákból válogatott tanulmányok mellett a kötetet a „címer” szó nyelvtörténeti alakulásáról, a heraldikának a régmúlt idők propagandájában való alkalmazásáról szóló és néhány, a XIV. századi magyar történelem egyes kérdéseit bemutató írás egészíti ki.
Külső raktárunk költöztetése miatt az ott tárolt könyvek és doktori disszertációk, valamint a könyvtár teljes raktári folyóirat-állománya előreláthatólag 2025. január elejéig nem elérhető. A könyvállományunk nagy része továbbra is kölcsönözhető, valamint friss szakirodalom található a szabadpolcokon.