Az egyetemi kulturális örökségről szóló hírsorozatunkban a héten Az ELTE egyetemi gyűjteményeinek jelene és jövője című konferenciakötetben szereplő gyűjtemények eredetét mutatjuk be.
A 18. századtól az egyetemi oktatás szerves részét képezték a szemléltetőeszközök, melyeket használóik és gyarapítóik gyűjteményekbe szerveztek. Az egyetem életével kapcsolatos, és az egyetem történetére vonatkozó emlékeket azonban csak később kezdték el gyűjteni. Magyarországon a 18. század végén, a jezsuita történetírók munkáinak hatására jelent meg a kritikai történetírás, mely igen nagy hangsúlyt fektetett a történelem forrásaira. A 19. században ezeket a forrásokat már szisztematikusan gyűjtötték, egyre nagyobb gondot fordítva nemcsak a levéltárakra, hanem a tárgyi emlékek őrzésére is.
1911-ben Békefi Remig, a Bölcsészettudományi Kar dékánja vetette fel először egy Tudományegyetemi Múzeum létesítésének javaslatát, melyben a tervek szerint okleveleket, pecséteket, anyakönyveket, érmeket, különféle tárgyakat és eszközöket őriznének a jövő generációi számára. Az indítványt valamennyi kar helyeselte, megvalósítására azonban mégsem került sor. A tárgyi relikviákat továbbra is gyűjtötték, az Egyetemi Könyvtár adott helyet számukra. Az egyetem történetére vonatkozó emlékekből a 20. század folyamán több kiállítást rendeztek, általában egyetemi évfordulók alkalmából. A képen látható kiállítást 1935-ben, az egyetem 300. jubileuma alkalmából nyitották meg.
Az 1990-es évektől kezdve folyamatosan készültek tervek egy egyetemtörténeti kiállítóhely létrehozására. 2019-ben, Eötvös Loránd halálának 100. évfordulója alkalmából az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban egy időszaki kiállítás nyílt, mely interaktív eszközökkel várja a látogatókat.
Az egyetemi kiállításokat, egyetemtörténeti gyűjteményt bemutató konferenciakötet elektronikus változata elérhető az EDIT-repozitóriumban.
Hírsorozatunkat az ELTE Füvészkert bemutatásával folytatjuk. További részletekért látogasson el rendszeresen frissülő honlapunkra!