Kétszázötven évvel ezelőtt, 1773-ban XIII. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, felgyorsítva egyetemünk állami kézbe kerülésének folyamatát. 1635 és 1773 között számos nagy tudású, kiváló jezsuita oktatott egyetemünkön, tevékenységükkel maradandó nyomot hagyva az intézmény történetében. Februárban a magyar tudományos igényű régészet atyját, Schönvisner Istvánt mutatjuk be.
Schönvisner István 1738. december 15-én született a Sáros vármegyei Sóváron. Az eperjesi jezsuita kollégiumban folytatott tanulmányok után 1754-ben iratkozott be a Bécsi Egyetemre, majd 1756-ban felvételét kérte a jezsuita rendbe. 1768-ban pappá szentelték, ezután Nagyszombatban és Bécsben tanított. A jezsuita rend feloszlatása után 1777-ben nevezte ki az uralkodó az Egyetemi Könyvtár másodőrévé. Ettől kezdve élete végéig a könyvtár munkatársa maradt, 1794-ben a könyvtár igazgatója lett. Az egyik fontos feladata a könyvtárban lévő éremtár kezelése és gyarapítása volt. Az egyetemen emellett érem- és régiségtant oktatott, az 1794/1795. tanévben az egyetem rektora volt. Tudományos eredményei között szerepel többek között az Aquincumban lévő közfürdő feltárása, Savaria (Szombathely) történetének feldolgozása, Széchényi Ferenc éremgyűjteményének három kötetes katalógusa és a magyar éremtan történetéről írott műve. Hagyatékában több kéziratos munkája maradt fenn, többek között az egyetem történetére vonatkozó oklevelek gyűjteménye, mely ma könyvtárunk kézirattárában található.
Képünkön egyetemtörténeti kéziratának kezdőlapja látható.