Külső raktárunk költöztetése miatt az ott tárolt könyvek és doktori disszertációk, valamint a könyvtár teljes raktári folyóirat-állománya előreláthatólag 2025. január elejéig nem elérhető. A könyvállományunk nagy része továbbra is kölcsönözhető, valamint friss szakirodalom található a szabadpolcokon. 

Könyvtárunk 2024. november 29-én (péntek) egyetemi rendezvény miatt zárva tart.

Mozaikok az ELTE örökségéből – 2023. május

A hónap műtárgya – Rétisas

Rétisas (Haliaeetus albicilla) az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Őslénytani Kiállításán

A rétisas (Haliaeetus albicilla) a keselyűk után Európa legnagyobb testű ragadozó madara. A tojók testmagassága megközelíti az egy métert, a hímek nagyjából 15 százalékkal kisebbek. Szárnyfesztáva is lenyűgöző, 180 és 245 centiméter között lehet, életkortól és ivartól függően.

Öt éves kort követően a kifejlett madár tollazata a fejen és a nyakon fakó sárgásbarna, farka rövid, fehér, ékalakú; a csőr szalmasárga és a szivárványhártya is sárga színt ölt. Ezzel szemben a fiatal madarak fején és nyakán a tollazat a test többi részét borító tollazattal azonos színű és a csőr is sötétebb árnyalatú. Az ivarérettséget már a harmadik évben elérhetik és még azelőtt párbaállhatnak, hogy a tollazat a fenti módon átszíneződne.

Törzsfejlődéstani szempontból a rétisas nem közvetlen rokona a köznyelvben sasnak nevezett madaraknak. Egy szemléletes bélyeg, ami alapján a két csoport jól láthatóan különbözik az, hogy a sasok csüdje a lábujjakig tollas, míg a rétisasoké csupasz. A rétisasok fejlődéstörténetileg a kányákhoz állnak közelebb.

Tápláléka halak és vízimadarak, de télen bármilyen elérhető állatot, akár nyulat is fogyaszt. Nem veti meg a dögöt vagy a vadászok által kint hagyott zsigereket sem. Költése még lombfakadás előtt kezdődik. Költésidőben a rétisas különösen érzékeny a zavarásra. Fészkét magas fák lombkoronájának felső részére építi. Jellemzően két tojást rak, a március–április fordulóján kikelő fiókák júniusban repülnek ki.

A rétisas élőhelyét mindig vizes területeken találja meg, kontinensünk nagy részén tengerparti területek közelében, valamint szigetszerűen a Kárpát-medencében. Egykori nagy kiterjedésű vizes területeink jellemző madara volt, a honfoglalást követő korai időszakból fennmaradt mondák is említik. Hazánkban jellemzően az ártéri erdők fáin fészkelt, ám ezek jelentős részének fokozatos kivágása állományának drámai visszaszorulását eredményezte az 1970-es évekre; volt idő, amikor csupán 12 pár fészkelt hazánk területén. A több évtizedes kitartó természetvédelmi intézkedések eredményeként hazai állomány ma már 800 egyed fölött van. A rétisas fokozottan védett faj, eszmei értéke egymillió forint.

Gyűjteményünkben az 1930-as évekből származó kifejlett és fiatal rétisas-preparátumok tekinthetők meg.

 

Írta: Török Júlia adjunktus, ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék

Illusztráció szerzője, forrása:
ELTE Természetrajzi Múzeum