Az Egyetemi Könyvtár „személyzetéről” sok helyen, sokfélét olvashatunk. Igazgatóiról, első, másod, harmad, és negyed tisztjeiről, kisegítőtisztjeiről, napidíjasairól, könyvtári és egyéb szolgáiról, könyvkötőiről, kapusairól, fűtőiről és gondnokairól, aszerint, hogy melyik időszakban, éppen mit keresünk.
Források sora: almanachok, évkönyvek, cím- és adattárak, naplók, személyes visszaemlékezések, kéziratos hivatali táblázatok rögzítenek mindenféle adatokat, de egyre sem emlékszünk, amelyben napszámosokról esett volna szó, pedig akadt ennek az intézménynek több napszámosa is. Mi több, lista is készült arról, hogy egy-egy esetben, mi is a teendője az adott napszámosnak. Mivel igencsak gyér az egyéb, napszámosokra vonatkozó hivatali adatok száma, azaz ritkán találkozik a kutató olyan személyre vonatkozó iratanyaggal, aki a „személyzetnek” ebbe a rétegébe tartozott volna, ide írom hát annak az egynek a nevét, akiről biztosan tudható, hogy az EK napszámosa volt, még pedig egy 1887 júliusában kiállított hivatalos papíros alapján:
Turinszky Józsefnek hívták. Róla, neki készült az írás, de mivel nem tudott olvasni, hát felolvasták neki, és ő a tudomásulvételt aláírásával igazolta.
Kéretik figyelmesen olvasni és végig gondolni, mi mindenért tartozott felelősséggel az 1880-as évek végén a takarító-napszámos ebben a gyönyörű könyvtárpalotában?
„A házi napszámos-takarító teendője az egyetemi könyvtárban
Az előcsarnokot reggel 6 órától 1/2 9-ig hetenként kétszer és pedig csütörtökön és szombaton tisztán kitakarítani (esetleg felmosni), az olvasó teremhez vezető lépcső és folyosókkal együtt az első és hátsó csiga lépcsőket mindennap a padlástól a pincéig lesöpörni és a karfákat le törülgetni, egy hónapban egyszer lemosni.
Reggel 6 órakor a hátulsó kaput kinyitni és hajnalban a két égő lángot eloltani.
Minden szombaton az udvart kisöpörni, továbbá minden a házban felmerülő és a tisztaságra vonatkozó dolgokat a kapus felszólítására minden ellenvetés nélkül pontosan teljesíteni.
Ellenkező esetben, a kétszeri megintés után, harmadszor elbocsáttatik.
Kelt Budapesten, 1887. Julius 2-án”
Éves nagytakarításra a könyvtárban hagyomány szerint általában augusztus 15. és szeptember 1. között került sor, az ünnepek előtti egyéb alkalmakra a Gazdasági Hivatal az igazgató kérésére külön takarítókat (úgynevezett napszámosokat) biztosított, vagyis kevés kivétellel nem a könyvtári szolgák dolga volt a portörlés, rendrakás.
A takarító napszámos azonban napszámos volt, a szó klasszikus értelemben, azaz „oly munkás, kit nem nagyobb időre, és általános béren, hanem naponként meghatározott fizetésért fogadnak, kinek szolgálati ideje mindennap kitelik.” (Czuczor-Fogarasi)
Mégis, ha figyelmesen olvastuk, a Turinszky által aláírt papírt, mintha Turinszky Józsefet még sem egészen így, hanem hosszabb időre kívánták volna „szerződtetni”. Amiből némi „merészséggel” talán arra is következtetnünk lehet, hogy az egyetemi gyakorlat, eltérhetett a hasonló egyéb eljárásoktól. Turinszkyről ezt követően egy kivétellel nem szól egyetlen további dokumentum sem, ám az, sajnálatos módon, egy fegyelmi eljárás eredményét rögzíti.
Lábjegyzet gyanánt:
Az olvasói képzelőerőt kell segítségül hívnunk Szilágyi szintén e tárgykörbe tartozó, igazgatói instrukcióinak „megfelelő” értelmezésére. Takarító napszámosi részletfeladatokról rendelkezve ezt írta az EK igazgatója:
„Miután a ruhatár előtt a főlépcsőnél jobbról is meg balról is két-két csizmatisztító kefe s így feleslegesen 4 darab van elhelyezve, czélszerű, sőt a hivatali helyiségek tisztántartása végett szükséges ezekből egyet a legszélsőbb baloldalt a csigalépcsőhöz vezető ajtó elé elhelyezni. Ezt kérem.”
Csizmatisztító kefe, mert csak férfiak látogatták a házat és négy darab, mert a két oldalról történő feljutáshoz, ennyi volt szükséges. És mivel a kefeellátmány számát emelni nem lehet (!) „gazdálkodni” kell vele. (Gazdálkodunk azóta is rendesen!)
De tanulságos a másik eset is, miután ennek a feladatnak máig nyúló vonatkozásai léteznek és az ezzel megbízottnak (Már ha akad ilyen!) a mai napig gondot okoz a végrehajtása.
„A tisztogató asszonyok az olvasótermi nagy magas ablakok tisztítását nem végezhetvén, kérem intézkedni, hogy az üveges, ki azokat eddig tisztogatta, ezen munkát még a nagyhét alatt teljesítse.”
A takarítói napszámosi munka határaiba ütköztünk. Maradt az üveges, hogy az ominózus nagyablakok tisztítását elvégezze.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár