Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár 2024. április 27. és 30. között technikai okok miatt zárva tart.

Amit az Egyetemi Könyvtárról még tudni érdemes. Az épületet hivatali helyiségeit egykor díszítő faliképekről és Szilágyi Sándor emlékérmeiről

A századforduló könyvtárpalotáját díszítő faliképek azonosítása elég reménytelen vállalkozásnak tűnhet, arra késztetheti a kutatót, hogy végigszántson ismét minden megmaradt iktatott és nem iktatott, illetve vegyes iratot, levelezéseket, naplóbejegyzéseket, ha maradt visszaemlékezést, újságcikket, egy szóval mindent, amitől nyom remélhető.

Ám az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár megmaradt, iktatott anyaga rögvest az elején meglepő információkkal szolgál. 1899 áprilisában, majd májusában a Szilágyi-örökösök, Mayer Gyuláné Szűcs Olga (Szilágyi Katalin unokája), özvegy Szűcs Ferencné Pettkó Irén (Olga édesanyja, Pettkó Béla húga), valamint Pettkó Béla külön-külön levélben kereste meg a Könyvtárat és tudatta azon szándékát, hogy a Szilágyi-féle hagyatékból tulajdonukba került örökség több darabját is a Könyvtárra szeretné bízni.

„Boldogult kedves nagybátyánknak, dr. Szilágyi Sándornak hagyatéka között reánk maradt azon nagyszabású csoportkép is, amely a Boldogultat, mint könyvtárigazgatót kartársai között ábrázolja. Miután mindketten úgy gondolkodtunk, hogy ezen képnek legméltóbb helye az Egyetemi Könyvtár helyiségében lenne, indítva érezzük magunkat arra, hogy úgy ezen képet, mint a 9, azaz kilencz darab berámázott fali arczképet, szintén a megboldogult hagyatékából, költőinknek és történettudósainknak képmásait, amelyek:

1) Arany Jánost, 2.) Szász Károlyt, 3.) Gyulai Pált, 4.) Salamon Ferencet, 5.) Szabó Károlyt, 6.) Ipolyi Arnoldot, 7.) Fraknói Vilmost, 8.) Sziládi Áront és 9.) Pauler Gyulát ábrázolják, az Egyetemi Könyvtárnak ajándékozzuk. Midőn ezen képeknek átvételére mélyen tisztelt Doctor Urat, mint az Egyetemi Könyvtár jelenlegi vezető igazgatóját fölkérjük, egyszersmint arra is kérjük, hogy a kedves emlékű Boldogultnak arczképével az Egyetemi Könyvtárnak igazgatói szobája díszíttessék föl, mint amelynek a Boldogult sok évig volt kedves és szeretett lakója. Teljes tisztelettel: Budapest, 1899. ápr. 20-án.”

A levélben felsoroltak Szilágyi szűkebb baráti, szellemi köréhez tartozó, egykori iskolatársak, tanár és tudós kollégák, író emberek, történészek, levéltárosok, a korabeli magyar szellemi élet jelesei voltak, összekötötte őket az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Magyar Történelmi Társaság és az egyetem. A kilenc kép a magyar tudományos és kulturális élet kilenc ikonikus alakjának emlékét őrzi:

Arany János (Nagyszalonta, 1817. 03. 02. – Budapest, 1881. 10. 22.) Szilágyi nagykőrösi tanártársa.

Szász Károly (Nagyenyed, 1829. 06. 25. – Budapest, 1905. 10. 15.) irodalomtörténész, író, költő, fordító, Gyulai Pállal, Salamon Ferenccel együtt iskoláskori barátság köti Szilágyihoz.

Gyulai Pál, költő, író, műkritikus, irodalomtörténész (Kolozsvár, 1826. 01. 25. – Budapest, 1909. 11. 09.), szintén gyermekkori jó barát, később Szilágyi vállalkozásainak elmaradhatatlan segítője, közreműködője.

Salamon Ferenc (Déva, 1825. 08. 29. – Budapest, 1892 10. 09.), történész, tanárkolléga Nagykőrösön, később az egyetemen. Ír szakcikket, tanulmányt, könyv- és színikritikát, akadémiai tag, Pettkó-ágon családi rokon. 1894. 11.  26-án Szilágyi tart fölötte emlékbeszédet.

Szabó Károly (Köröstarcsa, 1824. 12. 17. – Kolozsvár, 1890. 08. 31.), könyvtáros, bibliográfus, történész. Szilágyi nemzedékének tagja, 1850-től Toldy jóvoltából az Egyetemi Könyvtár fizetés nélküli gyakornoka.

Szilády Áron (Ságvár, 1837. 11. 03. – Kiskunhalas, 1922. 03. 20.), református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, elképesztő nyelvtudással. (Állítólag tudott arabul, franciául, görögül, héberül, hollandul, latinul, olaszul, perzsául és törökül.)

Ipolyi Arnold (Ipolykeszi, 1823. 10. 18. – Nagyvárad, 1886. 12. 02.) művészettörténész, váradi püspök, a Kisfaludi Társaság és az akadémia tagja.

Fraknói (Frankl) Vilmos (Ürmény, 1843. 02. 27. – Budapest, 1924.11.20.), váradi kanonok, történetíró, akadémiai titkár.

Pauler Gyula (Zágráb, 1841. 05. 11. – Badacsonytomaj, 1903. 07. 06.), jogász, történész, levéltáros, akadémiai tag, Szilágyi közvetlen kutató-, szerkesztőtársa.

Szinnyei naplójából tudjuk, hogy a könyvtár munkatársainak hivatali fényképezkedése ekkor Klösz Györgynél, a közelben lévő Klösz-műteremben zajlott. Az igazgatóé, a könyvtárőröké és könyvtártiszteké egészen biztosan, noha erre a hivatali levelezés külön nem utal. Ugyanakkor a Gazdasági Hivatal iktatókönyvéből az derül ki, hogy nem Klösz, hanem Erdélyi Mór volt az, aki ebben az időben itt az egyetemtől a környéken bérelt helyiséget.

A Pettkó Béla levéltári fogalmazóhoz intézett másik levél, könyvtári válaszlevél, amelyben a könyvtár a Szilágyi unokaöcs felajánlásáért mond köszönetet. Pettkó a hagyatékból hozzá került hét darab emlékérmet adományozta a könyvtárnak, jegyzéket is mellékelve hozzá. (175/1899. 05. 16. Az érmek jegyzéke az actához van csatolva.) A jegyzék tanúsága szerint az ajándékként átadott érmek:

Alfred Ritter von Arneth, 1890

86 mm

Anton Scharff (éremművész)

E.: ALFRED RITTER VON ARNETH. Mellkép balra.

H.: Táblára író, ülő férfialak előtt barokk mellvéden baloldalt Savoyai Jenő medalionos portréképe, jobboldalt Guido Strahemberg gróf medalionos portréképe, középen fent Mária Terézia portrébüsztje. Lent középen barokk kartusban felirat: 27. Dezember / 1890

 

Emlékérem Buda visszavívásának 200 éves emlékére, 1886

72,5 mm

Anton Scharff (éremművész)

E.: BUDA VISSZAVÍVÁSÁNAK CC ÉVES EMLÉKÉRE BUDAPEST FŐVÁROS / MDCCCLXXXVI SEPT. II.

Középen szemből ábrázolt, álló, allegorikus nőalak kivont karddal, pajzzsal, lábainál megkötözött török rab és a pajzsa alatt térdelő, Buda városának allegorikus nőalakja.

H.: Allegorikus nőalak Magyarország címerpajzsával, pálmaággal a kezében, kőoroszlános talapzaton, mögötte a háttérben Buda látképe a Dunával és a Lánchíddal. Gyöngykör szegély.

 

A Magyar Tudományos Akadémia jutalomérme Szilágyi Sándornak, 1881

45 (vagy 32) mm

Joseph Daniel Boehm (éremművész)

E.: BORURA – DERŰ A Magyar Tudományos Akadémia jelképe, (Hébé alakja)

H.: Babérkoszorú (középen a díjazott nevének vésésére üresen hagyott hely)

 

Emlékérem Otto Hirschfeld epigráfus, régész a bécsi egyetemi katedráról való leköszönése alkalmára, 1885

46 mm

Anton Scharff (éremművész)

E.: OTTONI HIRSCHFELD Mellkép jobbra. Kétoldalt felirat: PRAGENSI AB A 1872–1876 VINDOBONENSI AB A 1876–1885

H.: PIETATIS ERGO Allegorikus, ülő nőalak írótáblával és mellette álló, felé hajoló nőalak. Felirat bal oldalt: DISCIPVLI ET AMICI. Alsó szelvényben felirat: ΜΝΗΜΗ ΡΙΣΤΙΣ. Gyöngykör szegély.

  

Az Országos Régészeti Társulat emlékérme Pulszky Ferenc ötvenéves írói működésére, 1884

47 mm

Anton Scharff (éremművész)

E.: Pulszky Ferenc mellképe baloldali oldalnézetben, felirat balra: „Pvlszky / Ferenc. Felirat jobbra: LXX éves / korában”/

H.: Babérkoszorúban felirat: Ötvenéves / írói működése /ünnepélyére /az / Orsz-[ágos] Régészeti / Társvlat / 1834–1884. Gyöngykör szegély.

 

Emlékérem Prof. Theodor Von Sickel (18261908) bécsi történész, 30 éves egyetemi tanári évfordulójára, 1887

 58 mm

Anton Scharff (éremművész)

E.: Dr. THEODORO EQVITATI AB SICKEL / PROF P XXX ANNOS - VINDOBONENSI. Mellkép jobbra.

H.: RERVM GESTARVM INVESTIGATORI / SVBTILISSIMO. Allegorikus ülő nőalak, kezében írótábla, körülötte gyermekek, háttérben a bécsi egyetem épületének részlete. Alsó szelvényben felirat: AMICI ET DISCIPVLI / VENERABVNDI / MDCCCLXXXVII.

 

Kovachich Márton György1813

43 mm

Heinrich Karl (éremművész)

E.: MARTINVS GEORGIVS KOVACHICH SERQVICIENSIS. Mellkép balra.

H.: Tölgykoszorúban felirat: IN / PEREGRI / NATIONE / DIPLOMATICO / LITERARIA / NUSQUAM / PEREGRINVS / MDCCCXIII

 

Hogy a felsorolt érmek anyaga arany [lenne], az kétséges, legfeljebb aranyozva lehettek – fűzte hozzá a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának gyűjteményét vezető Pallag Márta, akinek e pontos, mindenre kiterjedő leírásokat köszönjük.

A visszakapott érmek az első emeleti igazgatói dolgozószoba tárlójába kerültek. A levéltári iratok (175/1899. 05. 16. sz.) szerint azonban három érme a „Néhai SzL levelezésével” együtt a Magyar Történelmi Társulatnak adatott át.

Az ekkor épületben lakó rokonság elköltözésére kijelölt határidő május végére esett. A könyvtári gyűjtemény átadás-átvételének tervezett dátuma és az új igazgató beköltözése így az év végére csúszott. Az iktatókönyv szerint egy 58/1899. 01. 31. sz. miniszteri rendelet alapján Mayer Gyula családja 1899. május elejéig használta a lakást. Mind az unokaöcs, Pettkó Béla, mind az unoka, Szűcs Olga férje, Mayer Gyula az Országos Levéltár jó nevű levéltárosa volt. Még mielőtt azt gondolhatná az ember, hogy ez a nagyvonalú gesztus csak Mayer Gyulának szólt, megjegyezzük, hosszabb-rövidebb ideig a fentiek közül mindenki lakott második emeleti traktusban, azaz a két Pettkó gyerek (Irén és Béla) családja is.

Ferenczi 1899. december 18-án mindössze „bizalmi alapon, symbollice” vette át a gyűjteményt, ezért szerepelnek a hivatalos leltárjegyzékben a feltüntetett Ferenczi-bútorok. Az új igazgató nem tudta időben átvenni hivatalát, holott bútorai már idekerültek.

A könyvtár így „kapta vissza” a Szilágyi-féle éremgyűjtemény darabjait, és tett szert ismét az értékes, bekeretezett faliképekre, amelyeket az igazgatói iroda falaira és az itteni tárlókba helyezett el megbecsülése jeléül. Nem győzzük hangoztatni, hogy ezek a képek a magánlakásból származtak és kerültek a hagyaték egyéb tárgyaival, az özvegy és általános örökösök (Szűcs Irén Pettkó Béla, Mayerné Szűcs Olga) birtokába. Adódna a feltevés, hogy őrizhette-e a képeket más, egyéb értékes tárgyakkal Szilágyi végrendelete. E végrendelet azonban nem tartalmazott jegyzéket.

Az erősen betegeskedő Szilágyi 1898. 07. 14-én szokásos évi pihenőjére, a kor divatos, előkelő fürdőhelyére, Bad Gasteinbe készülvén, úgy döntött, hogy végrendeletben rögzíti, milyen örökséget szán halála esetén családjára hagyni. Az erről szóló iratot egy HU BFL VII.168_1898_0717 jelzeten található magánvégrendelet tartalmazza, melynek keletkezési körülményeiről Szilágyi ügyvédje, Görgei István királyi közjegyző kézzel írott jegyzőkönyve számolt be. Ez a végrendelet rendelkezett a Szilágyi háztartását vezető özvegy Pettkó Lajosné, Szilágyi Katinka és özvegy Szűcs Ferenczné, Pettkó Irén javára haszonélvezetről Szilágyi I. kerületi, Városmajor u. 38. sz. alatti ingatlanában, illetve az általános örökösök javára, de sem éremgyűjteményről, sem faliképről, sem festményről nem történt említés. Szilágyi halálát követően nem került elő újabb végrendelet. 1899 januárjában tehát ezt a végrendeletet hirdették ki.

1899 eseménytörténetéhez tartozik még egy felajánlás, melynek tárgya Toldy és Szilágyi (feltételezésünk szerint Sándor, tehát a fiú) gipsz mellszobra, amely egy lengyel származású szobrásznő Valerie de Dombravska munkája volt, s amelyet a könyvtár a Vallás és Közoktatási Minisztérium hathatós támogatásával meg is vásárolt. Valerie de Dombravska (1859–1911) jó nevű, Galíciából származó szobrászművészként eredetileg átutazóban járt a magyar fővárosban, Bécsben és Párizsban képezte magát, végül azonban Pesten telepedett le és a Képzőművészeti Társaság számára több mellszobrot is készített. Ezek közé tartozott Toldy Ferenc szobra, amelyről 1906-ban az Ország-Világ 1906. 03. 25./13. száma képet is közölt „TF szobra az egyetemi könyvtárban” aláírással. Dombravska neve folyamatos elírás tárgya, de Dobrovszka névváltozat alatt megtalálhatók szoborműveinek képei, a Magyar Szalon ugyanis közli.

Az e korszak elején és végén követett intézményi gyakorlat egyetlen üzenetet közvetített, Eötvösét, aki így határozta meg a követendő feladatot;

„… mi például nem tudjuk egyetemi könyvtárunkat, ipari-egyetemi épületeinket, az országos képtárat, zene-akadémiát, operánkat, mint a mintarajz-tanodát stb. művészi díszítés nélkül elképzelni…”. (Figyelő, 1873 (3. évf. 1–52. sz.) /1873. 14. 13./15 sz.)

P.S.: Nem beszéltünk a festményekről, de ez egy hosszabb menet. Türelmet kérünk!

Szerző: Kazimír Edit

Illusztráció szerzője, forrása:
ELTE EKL